Agwisance
A Kerekasztal Lovagjai :: Outside :: Szereplők :: Királyok
1 / 1 oldal •
Agwisance
AGWISANCE
NEM
Férfi
KOR
39 év
VALLÁS
Országom saját vallást követ, melynek én vagyok a vezetője. Keveredik benne a régi vallás és a kereszténység: tartjuk a régiek ünnepeit, sok istenhez lehet imádkozni, de a keresztény szentek is szerepet kapnak. A legnagyobb tisztelet Brigidet övezi, aki egyszerre a régiek istennője és a keresztények erre a névre hallgató szent asszonya. Elfogulatlanság nélkül is bárki beláthatja, hogy a mi vallásunk a legjobb mind közül, hisz tulajdonképp minden követője abban hisz, amihez csak gusztusa van. Én vagyok a vallás legbuzgóbb követője, csak épp nem hiszek semmiben.
POZÍCIÓ
Northeire ríje születésem jogán. Tudatában vagyok pozícióm minden kiváltságának és felelősségének egyaránt.
SZÁRMAZÁS
Apám Northeire ríje volt, ahogy azelőtt az ő apja is.
TÖRTÉNET
Február 1. Imbolc. Új élet adatik.
- A szoptatós juhok ünnepét üljük. Állataink leellik utódaikat, az első csírák kibújnak a földből. A tél a végéhez közelít. Holnap kezdődik a szántás időszaka. Kenyerünk már fogyóban, de ne essünk kétségbe! Már látjuk az új élet sarjadását. Ezennel megáldom a földet, amiből hamarosan új élet sarjad! Megáldom a magokat, amiket elvetünk, hogy később kenyerünkként szolgáljanak! Megáldom az összes mezőgazdasági eszközöket, amik segítenek minket kemény munkánkban! Megáldom az anyaállatokat, amik életet adnak újszülötteiknek! Megáldom a csikókat, borjakat és bárányokat! Megáldok minden felnőttet és gyermeket! Áldottak vagytok - áldottak vagyunk. Az Istenek gondoskodnak róla, hogy ha most szűkölködnünk kell is, hamarosan bővelkedjünk a jóban. Ma átfordult az esztendő, s közeledik a fény. A Nap újjászületésének tisztelegve minden szobába helyezzünk meggyújtott gyertyát! Tűzhelyeinket takarítsuk ki, és rakjunk új tüzeket! Seprűinket támasszuk a bejárat mellé, jelezvén, hogy kisepertük a régit, s üdvözöljük az újat. Most vonuljunk vissza otthonainkba, és készüljünk fel a szántás kezdetére!
Athenry főpapja méltóságteljesen elhalgatott, és lelépett az emelvényről. A város minden lakója a főtéren tolongott, hogy meghallgathassa a rövidke beszédét. Így volt ez minden évben négyszer: a négy nagy ünnepen. Imbolckor az embereknek kiváltképp szüksége volt a bátorításra. Az év legnehezebb időszaka ez: az élelem már fogyóban, és a hideg is sanyargat. Ilyenkor még a lóversenyeket sem kíséri akkora felhajtás: mindössze egyetlen napig tartanak, s nincs más verseny, mint az Athenry Kupa. Ahhoz viszont ragaszkodom, hogy lovaim egy szállal se kepjanak kevesebb takarmányt. Hamarabb éheznék én magam. Gyermekeim sosem lelkesedtek a télért, bár ez nem is csoda, hisz mifelénk senki nem szereti a telet. Nyolc gyermekem közül két leányomat kiházasítottam ugyan, de Northeire ünnepein a hagyományok szerint így is részt kellett venniük. Férjeik a többi lóversenyre érkezővel együtt a városfalon kívül sátoroztak, hisz az ünnep szakrális részén csak Northeire-iek lehettek jelen. Ez mindig is így volt, és mindent megteszek érte, hogy így is maradjon. Szerencsére vajmi kevesen érdeklődtek vallásunk iránt. A látogatók csakis a lóversenyekre érkeztek, minden más iránt közönnyel viseltettek. Akik nevezték lovaikat, már hetek óta nálunk táboroztak - élelemről maguknak kellett gondoskodjanak -, a nézők csak egy-két nappal érkeztek korábban. Színes sátraik beterítették az Athenryt körülvevő réteket, ameddig csak a szem ellátott. Imbolckor nem társalogtam velük, hisz sokkal előbbrevalónak tartottam, hogy ellő kancáim mellett virrasszak az istállókban.
Május 1. Beltaine. A vágy ma beteljesül.
- Meggyújtjuk Bel, a fényisten egész éjjel lobogó tüzeit, és juhokat áldozunk neki a termékenységért. Szép ruhákba öltözünk, és felvonulunk az utcákon, hogy megnézzük, ahogy felavatják Május Királynőjét, a legszebb szüzet, akivel aztán a rí az éjszakai mezőn egyesül, elhintve benne az új élet magvát. Minden egészséges férfi és nő a tüzek mellett hál - a beteljesülés és megtermékenyülés estéje ez. Ma bennünk van az Isten és az Istennő, akik együtt akarják járni ösztöneiktől hajtott táncukat a tüzek mellett, hogy új életet teremtsenek. Táncoljuk el állatias táncukat! Adjunk magunkból, és fogadjuk magunkba a másikat! Legyen ez az éjszaka a vágy beteljesüléséé! Most vonuljunk vissza otthonainkba, és készüljünk az estére! Találkozzunk alkonyatkor, hogy meggyújtsuk Bel tüzeit, majd ragadjuk karon kedvesünket, hogy a szabad ég alatt egyesüljünk!
A főpap elégedetten fejezte be beszédét, és mosolyogva nézett végig a tömegen. Mindenki szemében fénylett már az este vágya. Alig várták, hogy elkezdődjön Május Királynőjének felvonulása, majd a többi szertartás. Május Királynője mindig szegény sorból származó, ám gyönyörű leány volt, aki Beltaintől kezdve ágyasaim egyike lett. Rajtuk kívül senki mást nem tartottam a feleségem mellett, őket viszont a vallás engedélyezte - szinte kötelezővé tette - számomra. Nem mondom, hogy visszautasítottam volna ezeket az éjszakákat, de az ünnep igazi fénypontja nekem mégiscsak a lóverseny volt. Beltainkor nem csak lovak versenyeztek, de emberek is: aki megnyerte a futóversenyt, kedve szerint választhatott feleséget a felajánlott ifjú leányok közül. Mindig akadtak ilyenek, akiket családjuk nehezen tudott eltartani, s szépségük folytán így próbálták őket férjhez adni. Ez a verseny igen nagy népszerűségnek örvendett, ahogy a különféle ügyességi versenyek is. Azokat lóháton játszották, de a lovas ügyességét mérték vele. Persze ekkor is az Athenry Kupa volt a fő versenyszám, ahogy mindig. Beltaine estéjén vad tűztánc kápráztatta el a közönséget: csaknem kétszáz férfi és nő táncolt égő fáklyákkal. Aki először nézte végig, megrázó élményként emlegette, ami mély benyomást tett rá. Ám ez még semmi ahhoz képest, hogy a versenyeket egy lángoló ló és lángoló lovas párosa nyitotta meg. Sok év munkája volt kifejleszteni a megfelelő védőfelszereléseket, s ugyanennyi betanítani a lovat. De a hatás sosem marad el: mindenkinek eláll a lélegzete.
Augusztus 1. Lugnasad. Friss kenyér illata leng a levegőben.
- A mai nappal kezdetét veszi az aratás ideje. Az év legszebb időszakának nézünk elébe. Egy ideig nem szenvedünk hiányt semmiben. Gyermekeink végre kenyérrel teli hassal, örömtől pirosló arccal térhetnek aludni. Dolgozzunk keményen, s munkánknak bőséges eredménye lesz! Becsüljük meg, amink van! Ne pazaroljuk el, hanem használjuk fel ésszel, a későbbi szűkölködésre is gondolva! Legyünk bölcsek, s lássunk túl a mán, de engedjünk meg magunknak némi élvezetet, s ne váljunk fösvénnyé! Most vonuljunk vissza otthonainkba, s élvezzük a bőséget családunk körében!
A tömeg üdvrivalgással fogadta a felszólítást, és rövid időn belül eleget is tett neki. Nem volt kérdéses, hogy az emberek rajongtak Lugnasadért, hisz ez volt a bőségben dúskálás időszaka. A lóversenyek is ekkor voltak igazán gazdagok. A város gyönyörűen fel volt díszítve, a nevezett lovak kézzel készített, névre szóló kantárat kaptak, és a versenyszámok között különféle mutatványosok szórakoztatták a közönséget változatos előadásaikkal. Lugnasadkor nem csak egy vagy kettő, de négy napig is eltartott a versenyek sorozata. Ekkor megrendezésre kerültek olyan versenyszámok is, amik az év más ünnepein nem. Külön verseny volt fiatal lovak, idős lovak, kancák, mének számára, és persze a hagyományos Athenry kupa sem maradhatott el, ami a legnagyobb horderejű volt mind közül, s bármilyen nemű vagy korú ló indulhatott rajta. Ez volt a fő versenyszám, a többinél nagyságrendekkel nagyobb nyereménnyel. A versenynapok után egy hatalmas lóárverés is megrendezésre került, ahol lovak százai cseréltek gazdát. Ez remek alkalom volt mindenki számára, hogy frissítse vérvonalát egy-egy új tenyészállattal. Nem meglepő, hogy Lugnasadkor érkezett a legtöbb ló - s vendég is, bár változó, hogy ki melyik ünnepet kedvelte leginkább. Lugnasadkor igyekeztem minél több emberrel szóba elegyedni, és rengeteg hasznos ismeretséget kötöttem.
November 1. Samhain. A halottak lelkei ezen az estén köztünk járnak.
- A mai nappal véget ért a nyár, és kezdetét vette a tél. Az evilág és a túlvilág közötti függöny máma fellibben, a túlvilágot elválasztó határ átjárhatóvá vékonyodik. Halottaink visszatérnek köreinkbe, gondoskodnunk kell róluk. Meg kell vendégeljük őket, asztalunkon külön teríték kell várja érkezésüket. Azonban nem csak egykori szeretteink látogathatnak meg minket, de a föld alól előbúvó szellemek is, akik lehetnek vidámak, de akár ártó lények is. Máma semmiképp se induljunk hosszú útra, nehogy elragadják lelkünket a gonosz szellemek és tündérek! Óvakodjunk tőlük! Űzzük el őket ijesztőre faragott töklámpásokkal, amikben egész éjjel gyertya ég! Öltsünk ijesztő jelmezeket, vonuljunk bennük az utcára, s rikoltásainkkal rettentsük őket vissza a föld mélyére! Gyermekeinket azonban ne engedjük beöltözni, tartsuk őket házunk biztonságában! Ne feledjük el, hogy a mai az év legmágikusabb éjszakája, használjuk hát ki a jóslásra: vessünk tarot-kártyát, vagy hívjuk segítségül a rúnákat. Most vonuljunk vissza otthonainkba, és készüljünk az estére! Ünnepeljük méltón Samhaint! Szeressük halottainkat, majd bocsássuk őket utukra, várjuk újszülötteinket, majd fogadjuk őket tárt karokkal! Engedjük távozni a távozni akarót, engedjük érkezni az érkezni akarót!
Athenry főpapja ezúttal a szokottnál kimértebb hangon, ám terjengősebben beszélt. Monoton hangja minden mondata végén eszembe juttatta, mennyivel szívesebben lennék valahol máshol. Egész monológját kívülről fújtam, hisz természetesen ezúttal sem vette a fáradságot, hogy átfogalmazza a csaknem húsz Samhain óta ismételt szöveget. Ezek olyan pillanatok, amiket muszáj túlélnem a lóverseny előtt. Samhain éjszakáján csontváznak kifestett szellemlovak és szellemlovasok rémisztették vagy szórakoztatták a közönséget világító töklámpásokkal, az ártó szellemeket elűzendő. De a lóversenyig még hátra volt néhány keserves óra. Ahogy a tömeg lassan oszladozni kezdett a főtéren, én is elindultam az Athenry-i vár felé, nyomomban gyermekeimmel. Számukra ez a nap csendes emlékezés az édesanyjukra. Számomra egy keserves, ám elkerülhetetlen alkalom, hogy Rá gondoljak. Kilenc éve már, hogy Ő nincs közöttünk, de még mindig előfordul, hogy lerázhatatlanul kísért az emléke. Csak néz rám nagy, okos szemeivel, és csak néz, és nem csinál semmit, csak néz, és én nem tudok elmenekülni előle, mert mindenütt hosszú szőke haját látom meglebbenni a fényben. Ezért viselem nehezen Samhain estéit, mikor gyermekeim körbeülnek, hogy meséljek nekik Róla, ahogy ez ilyenkor szokás. És ilyenkor előhalászok egyet-egyet az elmém legmélyebb bugyrába száműzött történetek közül, s közben ilyekszem egészen másra gondolni. Nem láthatnak gyengének. Senki nem láthat gyengének. Mert én erős vagyok.
- A szoptatós juhok ünnepét üljük. Állataink leellik utódaikat, az első csírák kibújnak a földből. A tél a végéhez közelít. Holnap kezdődik a szántás időszaka. Kenyerünk már fogyóban, de ne essünk kétségbe! Már látjuk az új élet sarjadását. Ezennel megáldom a földet, amiből hamarosan új élet sarjad! Megáldom a magokat, amiket elvetünk, hogy később kenyerünkként szolgáljanak! Megáldom az összes mezőgazdasági eszközöket, amik segítenek minket kemény munkánkban! Megáldom az anyaállatokat, amik életet adnak újszülötteiknek! Megáldom a csikókat, borjakat és bárányokat! Megáldok minden felnőttet és gyermeket! Áldottak vagytok - áldottak vagyunk. Az Istenek gondoskodnak róla, hogy ha most szűkölködnünk kell is, hamarosan bővelkedjünk a jóban. Ma átfordult az esztendő, s közeledik a fény. A Nap újjászületésének tisztelegve minden szobába helyezzünk meggyújtott gyertyát! Tűzhelyeinket takarítsuk ki, és rakjunk új tüzeket! Seprűinket támasszuk a bejárat mellé, jelezvén, hogy kisepertük a régit, s üdvözöljük az újat. Most vonuljunk vissza otthonainkba, és készüljünk fel a szántás kezdetére!
Athenry főpapja méltóságteljesen elhalgatott, és lelépett az emelvényről. A város minden lakója a főtéren tolongott, hogy meghallgathassa a rövidke beszédét. Így volt ez minden évben négyszer: a négy nagy ünnepen. Imbolckor az embereknek kiváltképp szüksége volt a bátorításra. Az év legnehezebb időszaka ez: az élelem már fogyóban, és a hideg is sanyargat. Ilyenkor még a lóversenyeket sem kíséri akkora felhajtás: mindössze egyetlen napig tartanak, s nincs más verseny, mint az Athenry Kupa. Ahhoz viszont ragaszkodom, hogy lovaim egy szállal se kepjanak kevesebb takarmányt. Hamarabb éheznék én magam. Gyermekeim sosem lelkesedtek a télért, bár ez nem is csoda, hisz mifelénk senki nem szereti a telet. Nyolc gyermekem közül két leányomat kiházasítottam ugyan, de Northeire ünnepein a hagyományok szerint így is részt kellett venniük. Férjeik a többi lóversenyre érkezővel együtt a városfalon kívül sátoroztak, hisz az ünnep szakrális részén csak Northeire-iek lehettek jelen. Ez mindig is így volt, és mindent megteszek érte, hogy így is maradjon. Szerencsére vajmi kevesen érdeklődtek vallásunk iránt. A látogatók csakis a lóversenyekre érkeztek, minden más iránt közönnyel viseltettek. Akik nevezték lovaikat, már hetek óta nálunk táboroztak - élelemről maguknak kellett gondoskodjanak -, a nézők csak egy-két nappal érkeztek korábban. Színes sátraik beterítették az Athenryt körülvevő réteket, ameddig csak a szem ellátott. Imbolckor nem társalogtam velük, hisz sokkal előbbrevalónak tartottam, hogy ellő kancáim mellett virrasszak az istállókban.
Május 1. Beltaine. A vágy ma beteljesül.
- Meggyújtjuk Bel, a fényisten egész éjjel lobogó tüzeit, és juhokat áldozunk neki a termékenységért. Szép ruhákba öltözünk, és felvonulunk az utcákon, hogy megnézzük, ahogy felavatják Május Királynőjét, a legszebb szüzet, akivel aztán a rí az éjszakai mezőn egyesül, elhintve benne az új élet magvát. Minden egészséges férfi és nő a tüzek mellett hál - a beteljesülés és megtermékenyülés estéje ez. Ma bennünk van az Isten és az Istennő, akik együtt akarják járni ösztöneiktől hajtott táncukat a tüzek mellett, hogy új életet teremtsenek. Táncoljuk el állatias táncukat! Adjunk magunkból, és fogadjuk magunkba a másikat! Legyen ez az éjszaka a vágy beteljesüléséé! Most vonuljunk vissza otthonainkba, és készüljünk az estére! Találkozzunk alkonyatkor, hogy meggyújtsuk Bel tüzeit, majd ragadjuk karon kedvesünket, hogy a szabad ég alatt egyesüljünk!
A főpap elégedetten fejezte be beszédét, és mosolyogva nézett végig a tömegen. Mindenki szemében fénylett már az este vágya. Alig várták, hogy elkezdődjön Május Királynőjének felvonulása, majd a többi szertartás. Május Királynője mindig szegény sorból származó, ám gyönyörű leány volt, aki Beltaintől kezdve ágyasaim egyike lett. Rajtuk kívül senki mást nem tartottam a feleségem mellett, őket viszont a vallás engedélyezte - szinte kötelezővé tette - számomra. Nem mondom, hogy visszautasítottam volna ezeket az éjszakákat, de az ünnep igazi fénypontja nekem mégiscsak a lóverseny volt. Beltainkor nem csak lovak versenyeztek, de emberek is: aki megnyerte a futóversenyt, kedve szerint választhatott feleséget a felajánlott ifjú leányok közül. Mindig akadtak ilyenek, akiket családjuk nehezen tudott eltartani, s szépségük folytán így próbálták őket férjhez adni. Ez a verseny igen nagy népszerűségnek örvendett, ahogy a különféle ügyességi versenyek is. Azokat lóháton játszották, de a lovas ügyességét mérték vele. Persze ekkor is az Athenry Kupa volt a fő versenyszám, ahogy mindig. Beltaine estéjén vad tűztánc kápráztatta el a közönséget: csaknem kétszáz férfi és nő táncolt égő fáklyákkal. Aki először nézte végig, megrázó élményként emlegette, ami mély benyomást tett rá. Ám ez még semmi ahhoz képest, hogy a versenyeket egy lángoló ló és lángoló lovas párosa nyitotta meg. Sok év munkája volt kifejleszteni a megfelelő védőfelszereléseket, s ugyanennyi betanítani a lovat. De a hatás sosem marad el: mindenkinek eláll a lélegzete.
Augusztus 1. Lugnasad. Friss kenyér illata leng a levegőben.
- A mai nappal kezdetét veszi az aratás ideje. Az év legszebb időszakának nézünk elébe. Egy ideig nem szenvedünk hiányt semmiben. Gyermekeink végre kenyérrel teli hassal, örömtől pirosló arccal térhetnek aludni. Dolgozzunk keményen, s munkánknak bőséges eredménye lesz! Becsüljük meg, amink van! Ne pazaroljuk el, hanem használjuk fel ésszel, a későbbi szűkölködésre is gondolva! Legyünk bölcsek, s lássunk túl a mán, de engedjünk meg magunknak némi élvezetet, s ne váljunk fösvénnyé! Most vonuljunk vissza otthonainkba, s élvezzük a bőséget családunk körében!
A tömeg üdvrivalgással fogadta a felszólítást, és rövid időn belül eleget is tett neki. Nem volt kérdéses, hogy az emberek rajongtak Lugnasadért, hisz ez volt a bőségben dúskálás időszaka. A lóversenyek is ekkor voltak igazán gazdagok. A város gyönyörűen fel volt díszítve, a nevezett lovak kézzel készített, névre szóló kantárat kaptak, és a versenyszámok között különféle mutatványosok szórakoztatták a közönséget változatos előadásaikkal. Lugnasadkor nem csak egy vagy kettő, de négy napig is eltartott a versenyek sorozata. Ekkor megrendezésre kerültek olyan versenyszámok is, amik az év más ünnepein nem. Külön verseny volt fiatal lovak, idős lovak, kancák, mének számára, és persze a hagyományos Athenry kupa sem maradhatott el, ami a legnagyobb horderejű volt mind közül, s bármilyen nemű vagy korú ló indulhatott rajta. Ez volt a fő versenyszám, a többinél nagyságrendekkel nagyobb nyereménnyel. A versenynapok után egy hatalmas lóárverés is megrendezésre került, ahol lovak százai cseréltek gazdát. Ez remek alkalom volt mindenki számára, hogy frissítse vérvonalát egy-egy új tenyészállattal. Nem meglepő, hogy Lugnasadkor érkezett a legtöbb ló - s vendég is, bár változó, hogy ki melyik ünnepet kedvelte leginkább. Lugnasadkor igyekeztem minél több emberrel szóba elegyedni, és rengeteg hasznos ismeretséget kötöttem.
November 1. Samhain. A halottak lelkei ezen az estén köztünk járnak.
- A mai nappal véget ért a nyár, és kezdetét vette a tél. Az evilág és a túlvilág közötti függöny máma fellibben, a túlvilágot elválasztó határ átjárhatóvá vékonyodik. Halottaink visszatérnek köreinkbe, gondoskodnunk kell róluk. Meg kell vendégeljük őket, asztalunkon külön teríték kell várja érkezésüket. Azonban nem csak egykori szeretteink látogathatnak meg minket, de a föld alól előbúvó szellemek is, akik lehetnek vidámak, de akár ártó lények is. Máma semmiképp se induljunk hosszú útra, nehogy elragadják lelkünket a gonosz szellemek és tündérek! Óvakodjunk tőlük! Űzzük el őket ijesztőre faragott töklámpásokkal, amikben egész éjjel gyertya ég! Öltsünk ijesztő jelmezeket, vonuljunk bennük az utcára, s rikoltásainkkal rettentsük őket vissza a föld mélyére! Gyermekeinket azonban ne engedjük beöltözni, tartsuk őket házunk biztonságában! Ne feledjük el, hogy a mai az év legmágikusabb éjszakája, használjuk hát ki a jóslásra: vessünk tarot-kártyát, vagy hívjuk segítségül a rúnákat. Most vonuljunk vissza otthonainkba, és készüljünk az estére! Ünnepeljük méltón Samhaint! Szeressük halottainkat, majd bocsássuk őket utukra, várjuk újszülötteinket, majd fogadjuk őket tárt karokkal! Engedjük távozni a távozni akarót, engedjük érkezni az érkezni akarót!
Athenry főpapja ezúttal a szokottnál kimértebb hangon, ám terjengősebben beszélt. Monoton hangja minden mondata végén eszembe juttatta, mennyivel szívesebben lennék valahol máshol. Egész monológját kívülről fújtam, hisz természetesen ezúttal sem vette a fáradságot, hogy átfogalmazza a csaknem húsz Samhain óta ismételt szöveget. Ezek olyan pillanatok, amiket muszáj túlélnem a lóverseny előtt. Samhain éjszakáján csontváznak kifestett szellemlovak és szellemlovasok rémisztették vagy szórakoztatták a közönséget világító töklámpásokkal, az ártó szellemeket elűzendő. De a lóversenyig még hátra volt néhány keserves óra. Ahogy a tömeg lassan oszladozni kezdett a főtéren, én is elindultam az Athenry-i vár felé, nyomomban gyermekeimmel. Számukra ez a nap csendes emlékezés az édesanyjukra. Számomra egy keserves, ám elkerülhetetlen alkalom, hogy Rá gondoljak. Kilenc éve már, hogy Ő nincs közöttünk, de még mindig előfordul, hogy lerázhatatlanul kísért az emléke. Csak néz rám nagy, okos szemeivel, és csak néz, és nem csinál semmit, csak néz, és én nem tudok elmenekülni előle, mert mindenütt hosszú szőke haját látom meglebbenni a fényben. Ezért viselem nehezen Samhain estéit, mikor gyermekeim körbeülnek, hogy meséljek nekik Róla, ahogy ez ilyenkor szokás. És ilyenkor előhalászok egyet-egyet az elmém legmélyebb bugyrába száműzött történetek közül, s közben ilyekszem egészen másra gondolni. Nem láthatnak gyengének. Senki nem láthat gyengének. Mert én erős vagyok.
JELLEM
Gyűlölöm és lenézem Anguisht. Lehet Írország nagykirálya, de ez semmit sem változtat a tényen, hogy egy üresfejű semmirekellő pipogya egyén. Az anyja bábként rángatja, ő pedig egy mukk nélkül tűr mindent. Nem csak nagykirálynak alkalmatlan, de egyszerűen életképtelen. Szemtől szembe alázatot és kedvességet mutatok felé, de alig várom az első alkalmas pillanatot, hogy ellene forduljak. Az ír nagykirályság egyre gyengül, ez a Napnál is világosabb. Marhalt, Sueire királya, hétről hétre újabb keresztény felkelést kell leverjen országában, s nyílt zsarnokként próbál népe fölé kerekedni, mindeközben még Anguish pozíciójára is árgus szemekkel pályázik. Mideire helyzetéről inkább ne is beszéljünk: a gazdaság áll, a nép butul, az ország pusztul. Én igyekszem lépést tartani Britanniával, s országom meg is üti azt a színvonalat. Egyre közeledik Arthur Pendragon birodalmához, ami egyáltalán nem véletlen, hanem nagyszabású tervem egy jelentős darabja. Lányaimat briton királyokhoz és hercegekhez adtam feleségül, hogy később profitálhassak a rokoni szálakból. Fiaimból remek lovasokat neveltem, kitaníttattam őket, és a fegyverforgatás alapjait is beléjük neveltettem, hogy Arthur Pendragon lovagjának, fegyverhordozójának, apródjának küldjem őket. A britonok nagykirálya örömmel fogadja fiaimat. Még azt is megkockáztatom, hogy barátjaként tekint rám, s így egész országomra is. Ha kirobban tehát az ír háború - és tíz éven belül ki fog -, magam mellett tudhatom majd Arthurt, ahogy Britannia több királyságát is. Marhalt pár esztendőn belül Mideire-re fog támadni, hogy magának szerezze meg, de én sem maradhatok ki az osztozkodásból... Először hagyni fogom, hogy Sueire és Mideire hadai szétverjék egymást, majd a britonok segítségével mindkettejük megmaradt csapatát szétverem, és egész Írország ura leszek. Hálám jeléül felesküszöm majd Arthur Pendragon alkirályának, mert számomra is sokkal előnyösebb, ha közeli kapcsolatot ápolok Britanniával, és mi lehetne annál közelibb, mint hogy a részévé válok? Mindenki jól jár, kivéve persze Anguisht és Marhaltot. Sueire népe bizonyosan támogatna, hiszen az én uralmam alatt nyugodtan követhetnék keresztény istenüket is, engem aztán nem zavar. Mideire-nek fellendíteném az iparát és a kereskedelmét, így ő is jól járna. Britannia is jól járna, hisz a birodalom három ország erejével bővül, még ha azok egyetlen országgá egyesültek is. A terv hibátlan. Csak éberen figyelek, és várom, hogy Marhalt végleg megunja alárendelt szerepét. Bár egyelőre úgy tűnik, nagyobb elszántsággal csatározik a hálószobában. Remélem, a harctéren sem fog nagyobb sikereket elérni.
Mindebből már valószínűleg leszűrhettél pár dolgot a jellememmel kapcsolatban, de azért mondok is magamról pár mondatot, nehogy téves képet alkoss rólam. Fontos tudni rólam, hogy mindig szem előtt tartom az érdekeimet, és azoknak megfelelően cselekszem. Ha azt vélem előnyösnek, a legbarátságosabb arcomat mutatom; ha viszont azt, akkor fölényes és lekezelő vagyok. A koldusokat például kidobatom Athenryből, hisz tőlük semmi viszonzást nem várhatnék hálán kívül, amit ugyebát nem lehet takarmányra váltani. Egy ember annyit ér, amekkora értékű árut elő tud állítani Samhaintől Samhainig.
Okos és ravasz embernek tartom magam, aki mindent lát és mindent hall. Beköltözöm az emberek lelkébe. Egy számító és alattomos ember vagyok, aki minden percben megjátssza magát. Ha meggyőződésed, hogy őszinte barátsággal fordulok feléd, az mindössze a te szűklátókörűséged ékes bizonyítéka.
Beszélgetek veled. Úgy szólok hozzád, mintha egyenlőek lennénk, pedig mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Bensőséges barátomnak nevezlek, számon tartom az ügyes-bajos dolgaidat, s úgy teszek, mintha érdekelne a szaros életed. Pedig elhiheted, látni sem bírom az ocsmány pofádat és semmi kedvem a csóró problémáiddal törődni. Azért teszem, mert érdekembemben áll ezt tenni. Rajongani fogsz értem, és mindenki más is, akinek beszélsz rólam. Feltétel nélkül szeretni fog a népem. Nekem nem a szeretetük kell. Azt akarom, hogy korlátlan hatalmam legyen felettük, melyet ők maguk adnak a kezembe - hisz megbíznak bennem! Nem pusztán azért követnek, mert már az apámat is követték, s az ő apját is, hanem mert tudják, hogy én vagyok a legnagyobb és legerősebb - az egyetlen, akire rábízhatják az életüket, a vagyonukat és a gyermekeiket. Az életükre azért van szükségem, mert a múlt egy-egy darabkáját őrzi. A vagyonuk tesz gazdaggá - s a gazdagok uralják a jelent. A gyermekek pedig az élet csírái, bennük van a jövő; szabadon rendelkezem velük - szabadon rendelkezem a jövővel. Azért mutatok hát barátságot minden utolsó jöttment felé, hogy uraljam nem csak a teret, de az időt is. Bennem jön létre az örökkévalóság. Én vagyok az istenük.
Mindebből már valószínűleg leszűrhettél pár dolgot a jellememmel kapcsolatban, de azért mondok is magamról pár mondatot, nehogy téves képet alkoss rólam. Fontos tudni rólam, hogy mindig szem előtt tartom az érdekeimet, és azoknak megfelelően cselekszem. Ha azt vélem előnyösnek, a legbarátságosabb arcomat mutatom; ha viszont azt, akkor fölényes és lekezelő vagyok. A koldusokat például kidobatom Athenryből, hisz tőlük semmi viszonzást nem várhatnék hálán kívül, amit ugyebát nem lehet takarmányra váltani. Egy ember annyit ér, amekkora értékű árut elő tud állítani Samhaintől Samhainig.
Okos és ravasz embernek tartom magam, aki mindent lát és mindent hall. Beköltözöm az emberek lelkébe. Egy számító és alattomos ember vagyok, aki minden percben megjátssza magát. Ha meggyőződésed, hogy őszinte barátsággal fordulok feléd, az mindössze a te szűklátókörűséged ékes bizonyítéka.
Beszélgetek veled. Úgy szólok hozzád, mintha egyenlőek lennénk, pedig mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Bensőséges barátomnak nevezlek, számon tartom az ügyes-bajos dolgaidat, s úgy teszek, mintha érdekelne a szaros életed. Pedig elhiheted, látni sem bírom az ocsmány pofádat és semmi kedvem a csóró problémáiddal törődni. Azért teszem, mert érdekembemben áll ezt tenni. Rajongani fogsz értem, és mindenki más is, akinek beszélsz rólam. Feltétel nélkül szeretni fog a népem. Nekem nem a szeretetük kell. Azt akarom, hogy korlátlan hatalmam legyen felettük, melyet ők maguk adnak a kezembe - hisz megbíznak bennem! Nem pusztán azért követnek, mert már az apámat is követték, s az ő apját is, hanem mert tudják, hogy én vagyok a legnagyobb és legerősebb - az egyetlen, akire rábízhatják az életüket, a vagyonukat és a gyermekeiket. Az életükre azért van szükségem, mert a múlt egy-egy darabkáját őrzi. A vagyonuk tesz gazdaggá - s a gazdagok uralják a jelent. A gyermekek pedig az élet csírái, bennük van a jövő; szabadon rendelkezem velük - szabadon rendelkezem a jövővel. Azért mutatok hát barátságot minden utolsó jöttment felé, hogy uraljam nem csak a teret, de az időt is. Bennem jön létre az örökkévalóság. Én vagyok az istenük.
KINÉZET
Erős, csontos arcot tudhatok a magaménak, ami hűen tükrözi egész testalkatomat. Vonásaim nem árulkodnak valódi érzelmeimről, szemeim kifejezéstelenül ülnek gödrükben. Beszédem lassú, mégsem vontatott vagy untató. Mozgásom kapkodástól mentes. Alakom bármilyen tömegből kimagaslik. Egyszerű ruhákat viselek, mik alig különbek, mint bármelyik lovászom öltözéke.
PLAYBY
Joseph Fiennes
Agwisance- Ország : Northeire
Csoport : Király
Karakterlap :
Ismerj meg!
Re: Agwisance
Elfogadva!
Érdekes és hasznos karakterlapot kaptunk, amelyből bárki megértheti Northeire vallását. Hatalmas sajnálatomra a származás elég rövidkére sikeredett, de a hosszú és tartalmas előtörténet miatt efelett most szemet hunyok. Ugyanis utóbbi nagyon tetszett, talán Samhain volt a kedvencem, de valójában nehéz lenne választani, mind közvetített egyfajta hangulatot. Agwisance nem egy egysíkú, unalmas karakter, bizonyára a játéktéren is erre kell majd számítanunk. Remélem, a továbbiakban is ilyen eredményesen tenyészti majd imádott lovait.
Admin- Admin
A Kerekasztal Lovagjai :: Outside :: Szereplők :: Királyok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.