Dindrane

Nő

23 év

Keresztény

Cambenet hercegnője, Glastonbury apáca, leendő Őrző

Származásom messzire nyúlik vissza egészen Arimathiai Józsefig és talán még tovább. Ki volt ez a szent ember? Nem sokan olvassák a Szentírást így Krisztus e tanítványáról sem tudnak sokat az itt élő emberek. A mi királyi vérvonalunk tisztán elvezethető hozzá, atyám szerint és én hiszek neki.
Atyámról azt gondolják, hogy bolond, mert azt híreszteli, hogy egy sárkány garázdálkodik az országában. Tudom, hogy nem bolond, és biztos van rá egy érthető magyarázat valamit látott az erdőben, ami szerinte sárkány volt és én hiszek neki, hogy egy ördögi szörnyeteget látott. Bár elgondolkodok rajta, hogy bűntudata van és ennek a kivetülése a sárkány is. De oly valóságosan meséli el a történet hogy látta azt a szörnyeteget, hogy én hiszek neki a mai napig is.
Sokan ismerik bátyáimat Lamorakot és Percivalet népszerű és tiszták hűek a keresztényerényekhez. Megbecsült tagjai Cambenet társadalmának. Lamorak férfiassága lenyűgözi az összes nőt és Percivale maga szelídségével lett emberarcú a köznép között.
Öcséimnek van mit tanulnia bátyáinktól Aglovale és Dornar mind nagyon kedvesek voltak velem. Mindben ott lakozik anyánk egy-egy tulajdonsága.
Thor, a féltestvérem, apám egy félre lépéséből született, mint testvérem úgy szeretném őt, de sosem találkoztam vele, mivel csak nem rég került apám udvarába.
Nagybátyám, Pelleas a Páros szigetek királya, nagyon kedveltem az ő országát és gyermekeivel is mindig jó kapcsolatot ápoltam. Néha Elainere kicsit irigykedtem, a sorsa miatt, de bele törődtem az enyémbe és abba, hogy az én csillagaimra esett a választás atyámnak és nagybátyámnak. A sorosom már pár évszázaddal ezelőtt meg pecsételődött és semmit nem tehetek ellene. El kell fogadom, hogy ebbe a családba születtem.

Kezdetben ott volt két bátyám és szüleim Carlisleben éltek. Huszonhárom évvel ezelőtt egy téli este születtem meg karácsony után negyven nappal. A tó felszínén olyan jégpáncélt keletkezett mely maga a legtökéletesebb tükör volt a csillagok magukat is láthatták. Hideg fagyos este volt, már a vecsernye ideje elmúlt, de a templomokban a fények világítottak mise volt Urunk bemutatásának szent ünnepét ülték. Az nap mindenki imádsággal teli szívvel várt engem. Bátyáim és apám is várta a megszületésem. Apám szívében vegyes érzelmek voltak. Hisz lánya született az első és egyetlen lány a családban. Ez megpecsételődött a sors. Én lettem a kiválasztott. Mégis ez mit jelent ez?
Az önző testvér történetét kell elmesélnem. Azon család és királyi vérvonal, aki egyenes ágon leszármazottja a nemes Arimathiai Józsefhez kapcsolódunk.
Ő lett a Grál őrzője azon kehelynek amely, Krisztus utolsó vacsorán használt kelyhe és amelybe fel fogták a vérét a kereszt fa alatt. Ő lett az őrzője ennek az ereklyének, amely sok csodát adott a világnak. Mikor a világ elkezdett változni és a keresztények a világ minden pontján a terjeszteni kezdték a hitet. József maga is felkerekedett társaival és eljutott Britannia földjére. Itt telepedett le tizenkét társával és családjával együtt. Itt érte őt a halál és húga és családja kapta meg a feladatot e szent tárgyak ereklyék őrzésére. Hisz nem csak ezt hozták el a Szentföldről, hanem más tárgyak is kerültek a birtokukba. Sok-sok évszádon keresztül e család és őseim szolgálták védték e szent tárgyat, de testvérharcok törtek ki és egyik a másikat megölve a dicső örök életre áhítozva megszerezte magának és elbitorolta és önző módon maga akarta birtokolni. Akkor már egy rend szerveződött az őrzésre azon családok leszármazottjaival, akik annak idején Józseffel jöttek e földre. Szent és tiszta életre esküdve fel védik a titkot és kelyhet őrzik. Isten szent akaratát megtartva. Így került átok a család annak az ágára, aki ily módon bitorolni akarta az örök életet. A család másik ága míg el nem halálozott az utolsó férfi tagja addig volt a Grál szolgája. Utána maguk közt választottak meg a lovagrend vezetőjüket. A száműzés a családnak csak addig tart, míg nem bocsátják a bűnét.
Egy jóslat szól, mikor térhet vissza a család és mikor kapja vissza méltó helyét csak a fele maradt fent a másik a feledés homályába merült..
Ha egy megszentelt napon, mely az Úrnak is kedves
Fényesen ragyognak a csillagok a sötétben
A született gyermekből, fénylik fel a reményed
Szent életűvé válik, Isten óhaja szerint cselekszik
Visszakapja megtisztelő helyét az elveszett a megbánt
A tiszták megkapják jutalmukat és a bűnök eltörlődik.
E gyermeket, amely egy tisztes lány lészen, imádsággal várd
Bárki elhiheti nekem, hogy nem sok leány gyermekkel áldotta meg a családunkat az Úr. Vagyis én egy csoda voltam, ahogy később nagybátyám lánya Elaine is.

A jellem változik, ahogy egyre többet élsz, úgy csiszolódik és alakul ki mindenkiben. De az alapjait már gyermekkorodban beléd ülteti a családod és az, hogy mit is kapsz és kitől kapod, hogyan kapod, Isten nagy és jó akaratától és a te döntéseidtől lépéseidtől is függ, mennyit fogadsz el és mennyit nem mennyit építesz be a saját életedbe és mennyit hanyagolsz belőle.
Családtól kapott ajándékoktól van, aki nem sok jót kapott, mert nem mindenki születik olyan családba, mint én. Családom keresztény volt mindig is nem tudnám el képzelni azt, hogy más lehetnék. Britanniába a mi családunkkal jött a kereszténység erre a földre. Így a keresztény élet és maga viseleti formákat kezdtem el sajátítani Édesapámtól és Édesanyámtól.
Nem voltam sosem becsvágyó és dicsőséget hajszoló leány. A járásomban ott rejtőzött mindig is az alázat. Nem termettem fizikai harcra sem, még is a fizikai munka nem áll tőlem messze, hisz magunknak kell megtermelni az ételt a zárda falain belül. Lelkem és hittem megrendíthetetlen, bár a sátán és a gonosz szellemek mindig csábítanak a bűnös élvezetek felé. Sokat böjtölök és imádkozom. Rengeteg fájdalmat csak így tudom túl élni isten segítségével, de az elmúlt időszakokban már gyakran ő adja a fájdalmat imádkozás gyanánt. Az egyedül lét és a magány jellemzi az életemet, mióta a zárda falai között élek, de a közösségi életből azt a minimum szintet, amit elvárnak tőlem mindig megkapják rendtársaim. Csendre rendre és a fegyelemre tanítottak meg kiskoromtól kezdve. Így lettem az a visszahúzódó hercegnő, akit sosem láttak megjelenni különböző országos eseményeken. Az otthon maradott leány, az elfeledett hercegnő lettem. Apámnak csak fiai vannak és én. Szeret és megbecsült. Sosem kényszerített semmire, amit tettem magamtól tettem az én jó szántamból.
Nem sok ember ismerte azt a kalandvágyó lányt, aki elképzelte az életét utazással és egy Krisztus járta földjeit bejárhatja. Képzeletem a Cambenet vártornyain túl jártak egy messzi világban Krisztus mellett vagy a várfalakon kívüli erdőket pásztáztam, hogy mit rejthet a zöld lombkoronás mélység és egyszer én is eljutok oda, ahova kell.
A családomban mindenkinek kötelező volt meg tanulnia írnia és olvasnia és a latin nyelv értése alapkövetelménnyé vált. Hisz a bibliát ne csak hallgassuk szentmise-áldozaton, hanem olvassuk is. Vulgata fordítás. Így talán rólam mondható el Britannia szerte, hogy nyolc éves koromra egyedüli olyan királyi leány sarj voltam, aki a latin tudással rendelkezett. Jobban ismertem a külhoni nyelvet, mint hazám nyelvét. Hátha nem lenne elég az újszövetség nyelvét is meg tanultam, de ez olyan képességemtől adóan, amiről nem sokan tudhatnak, mert talán boszorkánynak tartanának és megégetnének engem.
Sokat olvastam mindig is régi latin művek jutottak kezembe és én magam is írtam költeményeket, de egy nő szava ebben a világban nem sokat ér.
Imádságos lelkem mellett, segítőkész is vagyok. Mindig ki segítem a rászorultakat.
Egy bűnnel rendelkezem, amit még mindig szánok és bánok nem tudok megszabadulni egy embertől, akit még mindig tiszta szívből szeretek, pedig már tisztaságot fogadtam. Mégis őt jobban szerettem minden felebarátomnál, vagyis szerelmes lettem belé, rég nem láttam őt, de szívem egy kis része csak neki van fent tartva.
A közösség előtt ideiglenes fogadalmat mindig letettem, amely a következő hármas fogadalom noviciátus vagyok, készülök az örök fogadalom letevésére.
- Tisztaság, avagy a szüzesség és ennek a létformának megtartása
- Szegénység nem lehetek olyan gazdag, mint egy kereskedő. Rendtársaim közös a tulajdonunk nincs semmi olyan saját személyes tulajdonom, ami igazán az enyém lenne.
- Engedelmesség, talán ez a legnehezebben megtartható az összes közül, hogy legyek Istennel szemben és a feljebbvalókkal szemben és az egyházzal szemben kötelességtudó, ha néha maga a feljebbvalóm nem akarja elhinni Istenhez való feltétlen engedelmességemet.
Nem vagyok a legtisztább lélek mégis törekszem a tisztaságra, de egy leány azt mondta nekem nem sok szentet látott a földön járni, de én az vagyok a szemében.
Jó Uram, bárcsak az lennék, de bűnös vagyok. Add, hogy ne kísértsen engem semmi se meg.

Isten megszépít minket, apácákat, ha el is kezdünk öregedni nem, olvashatod le rólunk a korunkat. Néha tizenhétnek néznek a lányok, akik a zárda falain belül élnek. Nem sokban különbözik alkatom egy velem egykorú nőkétől. Magasságom se hívom fel a figyelmemet. Hajamat már egy ideje nem látta senki sem apácafátylam miatt. Hajam barna és hullámokban bomlik fejem alá. Arcomon a mosolyom és szemeim ragyogását láthatod. Ujjaim megkeményedtek a munka miatt, már nem egy hercegnő keze, ami egykoron volt. Egyszerű öltözöttem van, mégis milyen lenne apácaként egy selyemruhákban járni. Senki nem nézné ki belőlem azt, hogy egykoron atyám lánya voltam, mert hisz most Krisztus jegyese vagyok és Urunk menyasszonya leszek.

Charlotte Riley

Elfogadva!