Gawaine

Férfi

20 éves

Keresztény

a Kerekasztal lovagja, Lothian és Orkney hercege, Lothian örököse

Azt mondják az ősök bennünk élnek. Lehetséges az, hogy mi elhagyjuk azokat a szokásokat amiket szüleinkben rosszak? Nem szeretném azt hallani, hogy én milyen ártó és ármánykodó családba születtem bele és én is olyanná lettem. Lehet hogy szüleim így viselkednek. Más szeretnék lenni. Remélem ezt mindenki látja. Egy nagyobb családban éllek, mint hinnék a közemberek. Nekem a családom nagy. Én ismerem apám (s anyám) törvénytelen gyermekeit a féltestvéreimet. Tudom, hogy van számos más testvérem, akikről még nem tudok. Apám a törvényes fia vagyok. Királyi vérből származom. Őseim közt királyok, királynők, uralkodók és nemesek vannak, akik az elsők voltak. Az országom elsői.

Lot, apámról az hírlik hogy mily gonosz teremtés. Mily nagyra vágyó még most is. Én tudom, mert látom. Arthur ellen vonult sok országgal együtt.Nem nyugodott bele, hogy vesztett. Győzni akar, mert győzni kell. Háborúkért él és hal. Miért? Mert neki ez a szórakozás. Másoknak az olvasás a lovaglás a lovagi tornák neki a háború adja meg ezt az élvezetet. Semmibe vesz engem és testvéreimet és a  fattyait, pedig a porba taszítja.
Morgause, az anyám, a szeretett anyám. Ő a leghatalmasabb méltóságos asszonyság egész Britanniában. Bárki bármit mondhat. Vele nem versenyezhet senki még Guinevere se.  Anyámmal még én se merek szembe szállni, de azért azt se szívlelem ha játssza a gonosz és ármányokkal teli játszmáit. Miért ilyen? Ezt csak a Mi Jóságos Atyánk tudja és az ő szentjei.
"Uram, fohászaimba foglalom őt is, hogy egyszer megtapasztalja a Te jóságos szeretetted, mint vala a Boldogságos Szűz Máriánk is átérezhette és összes szentjeid meg tapasztalhatták nagy szereteted."
Agravaine, nagyra törő és vágyik már arra hogy egy ország ura lehessen. Talán fivérem közt ő legjobban aki apám elismerésére vágyik. Apámat látom benne, nem szeretem az ördögöt a falra festeni, de ha így folytatja tovább a végén elveszítjük őt és olyanná válik, mint szüleink. Nem akarom hogy ez meg történjen. Sokszor imádkozom érte így felnőtt fejjel is. Tudom, hogyha valaki akkor ő képes lenne hátba döfni önös érdekei miatt, ezért is próbáljuk érdekeinek mindig egy mederbe terelni.  Sosem ölne meg, de elárulna, ha keresztbe teszek neki, Testvérek vagyunk és a testvérek tartsanak össze. Fivéreim közt apám nagy talpnyalója is lehetne, annyira vágyik arra, hogy egyszer megkapja jogos helyét és örökségét apánk után méltó léphessen Orkney trónjára.
Gaheris, Középső öcsém a szeretem néha neki is meg vannak a hibái a forró fejűsége és a bizonyítási vágya  előttem már sokat bizonyított, de apánk őt is semmibe veszi és ezt rosszul tűri öcsém. Ezért mások elismerésére vágyik az enyémmel és Garethével nem elégszik meg a többiektől, a lovagtársaitól is várja, amit van mikor meg kap van mikor  nem. A Mi Urunk, ha csendes is és nem nyilvánítja néha úgy szerettét, ahogy mi szeretnék, akkor is értékeli az ő tetteit. Hiába mondom ezt neki, Ő  a harmadik fiú és apám vagyonából kap valamennyit, de semmit se örököl. Bár mellettem maradhat és az ország tanácsadójává nevezem ki, ha apánk meghal, neki ez nem ér semmit sem. Azt az elismerést nem kapja meg, amit apánk egyikünknek sem ad meg, hiába vágyik rá.
Gareth, úgy látom számára én egy példakép vagyok, az akit egyszer lehet követni, ha apánk nem egy követendő példa, akkor már a bátyja az. Sokat tanul vágyik az elismerésre és ezt tőlem meg is kapja, mivel apánk őt se méltatja figyelemre. Szorgalmas és eszes fiatal nagy lelkesedéssel megbirkózik az elé kerülő nehézségekkel. Ha mondhatom azt büszke vagyok rá, hogy a bátyja lehetek. Nagy stratéga válik belőle, és rajta látom hogy úgy ahogy viszonozza is a testvéri szeretettem, hisz még gyerek, de már felnőttként gondolkodik.  

Ebbe a családba születtem itt kell helytállnom bármilyen könnyűnek tűnik a közemberek szerint a sorsom egyáltalán nem az. Kaptam egy hitetlen anyát és egy még hitetlenebb apát, akiben nem látom azt a keresztényi szeretett, amit öcséimben meg találok. Három elismerésre vágyó fivér mellett élek. Mindenkinek próbálok a kedvére tenni úgyhogy ne ütközzön az Isten Szent akaratával. Családomat szívemen viselem, mindenkinek vannak hibái nekem is. El kell fogadnunk egymást így, mert egy család vagyunk össze kötött bennünket valamilyen oknál fogva a mindenható Isten.

Az Úr húsz éve már, hogy a nap világra teremtett. Lothian földjén láttam meg a fényt. Okkal születtem ide, okkal lettem királyi származású, amire jóval később jöttem rá. Erős hanggal ordítottam, hogy itt vagyok e földön. Talán, akkor örült először apám nekem. Nem sokkal később jöttek testvéreim is mind sorban. Szertetem őket. Gyermekkorunkba kaptuk meg a keresztséget. Egy kitűnő tanítónk keresztségünktől kezdve vezetett az Úr ösvényein. Latin nyelvre oktatott és elkezdett minket a a hit és a műveltség nemes pajzsával felvértezni. Vasárnap játszottam testvéreimmel, de mikor meghallottuk az első harangszót, ami hívott a szentmisére elcsendesedve mindenki a maga útján készülődött az ünnepre. Hét éves voltam mikor minden nap ott álltam és hallgattam a latin szertartást.
Sokan mondják azt hogy, mily kegyetlen vidék Lothian, aki nem itt nevelkedik inkább elmenekül a rideg hangulata és környezete miatt. Én látom a gyönyörőrét annak ellenére is, hogy csak magukkal foglalkoznak az emberek. Szeretem az országomat. Ismerem a tájat, a földet, az erdőket, a tavakat, a folyókat, amelyek e szép földön vannak. Talán, ha látnák azt, hogy én foglalkozok velük, több szeret áradna kifelé és vonzó lenne mások számára  is ez az ország, de míg egymással nem foglalkoznak, addig csak a külső szemlélők a keserűséget látják és a mogorvaságukat veszik észre. Hiszek benne, hogy ez egyszer változni fog a népem. Akkor is meg élhet egy országban a kereszténység és a régi vallás. A régi vallást tudom nem szabad gyökeresen kiirtani, ahogy más országokban teszik. Szépen lassan rájönnek itt majd az emberek, hogy az igazi hit és isten egy van és az a keresztények Istene.


A vár, ahol élek nem sokan fordulnak meg. Kívülről otromba és csúnya, de meg tanulja szeretni az ember a csúnyát is,  ha szép emlékek fűződnek hozzá. Nyolc éves voltam és egy vágyam volt, hogy legyen egy külön hely a várban Isten számára. Ne kelljen el látogatni mindennap a váron kívül elhelyezkedő templomba. Apám beleegyezésével elkészült három hónap alatt a várkápolna. Szent Györgyre lett felszentelve. Ide akkor térhetembe, amikor akartam. Éjjeli virrasztásban és imádságban tölthettem napjaimat. Lassan testvéreim is kihasználták ezt a lehetőséget és tanítónk nagyon helyesnek látta, amit teszünk. Néha tartott nekünk külön misét is. Apámat sosem láttam belépni a felszentelt falak közé. Ő más volt és másképpen tekintett Istenre, mint mis a testvéreimmel. Már akkor láttam, hogy nem tiszteli úgy az Istent.. Valahányszor tanítómnak feltettem a kérdést ezzel kapcsolatban azt mondta imádkozzak a lelki üdvösségért, majd később meg értem, ha nagyobb leszek.


Tizenöt voltam, fegyverhordozója apám egyik lovagjának. A szokásos háborús hónapok voltak Strangore uralkodójával. Egy csatát vívtam. Előtte lévő nap még úgy volt, hogy nem vonulok a csatába a lovaggal, aki alatt szolgáltam. Virrasztottam egész éjjel, és  kértem isten segítségét a béke miatt. Agravaine is ott volt a táborban egy másik lovag segédjeként. Másnap volt egy olyan érzésem nekem is kell mennem a testvéremmel együtt. Akkor harcoltam először éles csatában, akkor vívtam első háborúmat és akkor öltem meg első embertársamat egy másik ember  védelme miatt. a testvérem miatt. Ketten támadtak rá a kis fegyverhordózó katonára, gyermekre. Segítségére siettem és egy kardcsapásom  végzet a felnőtt férfival. Ott vérzett el előttem. Nem élveztem, de tudtam, hogy él az öcsém. Megmentettem őt. Szörnyű értés volt, és egyben meg könnyebbültem, hogy él Agravaine.


Tizenhat voltam. Húsvét volt, Krisztus Urunk feltámadásának emléknapja, mikor, lovaggá ütöttek azóta vagyok Lothian lovagja és a kerekasztal lovagja. A ceremónia előtt három nappal meggyóntam és szigorú böjtöt tartottam. Az esküt általában mindenki a királyának teszi és az esküt mindenki maga fogalmazza meg. Arthur a nagy király volt és Lothian király apám. Mindkettőjüknek esküvel tartoznék, de nem tartozok mégsem. Egyetlen lovag vagyok, aki ilyen cselhez vetemedett. Kijátszva apámat és Arthurt. A hűség eskümet Jézus Krisztus kapta meg és így az ő lovagja lettem. Talán szörnyű volt ezt hallania mindenkinek, de azóta is tudják. Mindenki tudja nem fogok választani kettőjük közt, ha eljönne újból bármilyen háború így nem szegném meg egy élő embernek sem az eskümet. Apámat felháborította az esett és gondolom Arthur se nézte jó szívvel lovagi eskümet. Talán hiba volt, talán jól döntöttem. Végül lovag lettem, Krisztus lovagja, hazám és országom védelmezője.
Ebben az évben Pünkösd napján kaptam meg a bérmálás szentségét is. Nem tudom miben erősített meg a Szentlélek egy elhatározásban vagy másban sosem tudtam meg. Azt mondják valaki akkor tudja és vannak olyanok, akik évekkel később jönnek rá, hogy mit kapott ajándéknak Tőle.


Elhatároztam, hogy a nagy világot bejárom. Látni akartam Rómát és Hispániát. Ebben a másfél évben találkoztam a gyóntatómmal és lelkiatyámmal, aki lelki vezetést ad a göröngyös Isten felé vezető úthoz. Britanniába hozattam őt és ott él az udvarunkban. Az ő vezetése lelki vezetése alatt sok kérdésemre választ kaptam. Hetente többször is beszélgetek vele és meggyónok. Tanácsokat ad néha meg is fogadom. Inkább az elhatározásaimban erősít meg.
Sok felé kóboroltam,  Britannián kívüli országokat is láttam, vadabbakat, mint a északi tájon fekvő hazám. Rengeteg, dolgot tanultam.
Egy meleg országban jártam, ott találkoztam egy vándor néppel akiknek gyönyörű lovaik voltak.  Nehéz volt velük beszélnem, de meg találtuk a közös nyelvet a latint. Történet mesélt a lovaikról a vándor idegen és hát mutatta a szebbnél szebb lovakat, ha megtudom fizetni akkor az enyém lehet. Volt annyi aranyam, hogy tudjak fizetni ért, de semmit nem érő lovat nem veszek. Valahogy mégis meggyőzte, hogy vegyek egy csikót. Ezek a lovak a leghűségesebbek,  mind közül valami keletről jövő népeknek emlegették magukat. Csatában sosem hagyják magukra a társukat a ló. Sokat megtanultam abban a három napban a helyes lótartásról. Sok mindent mondtak egymás között, hogy azt kellene és nem ezt kéne oda adni. Egyre esett a választásom és igazuk volt. Ez a csikó, aki már lassan három éve szolgál a legnagyszerűbb és sosem hagyna magamra, ha tehetné velem is aludna. Gringolet nevet adtam neki. Bárki meg irigyeli tőlem még Cameliard legjobb lótenyésztő is. Nincs ilyen ló a környéken, mint Gringolet. Egy királynak sincs ilyen csataménje.
Apámon, mikor visszatértem épségben, akkor láttam valami furcsa boldogságot vagy örömöt az arcán. A kóbor királyi fiát, az örökösét látta aki Lothian trónját egykor reménye szerint elfogja foglalni. Még mindig egy senkit lát bennem és engem ez nem aggaszt.


Egy nap lovam hátán útnak indultam. Felfedezni Britannia más részeit, meghívásom volt egy országba. Eleget tettéve a meghívásnak elindultam és Inglewood Erdőn keresztül mentem. Egy fiatal hölgy és testvére bajba jutott és segítségükre siettem. Megbokrosodtak a lovaik és elvágtattak otthagyván őket egy ismeretlen erdő közepén. Segítségemmel eljutottunk mindhárman a legközelebbi faluhoz. Út közben a lány szótlan volt. A fiú, pedig csak mesélt nekem, hogy haza felé tartanak. Semelyikük nevét nem tudtam meg csak annyit, hogy a nővéremet haza kell vinnem. A hölgy óvatos , finom volt mind végig az útközben. Végül megköszönte, hogy lovamra hátán utazhatott. Gyönyörű volt hölgy a szemei csillogtak a beszéde kellemes volt. Nem tudom mi, de valami megfogott benne...
Köszönöm segítségedet, ifjú lovag, Az Úr vigyázza útjaidat. Mind annyiszor álmaimba kísért e nő. Talán boszorkány volt, aki meg babonázott.
Ennek már két éve és én két éve nem tudom ki volt az a testvér pár. Ki volt az gyönyörűség, ki emlékeztet egy csodálatos Szent Szűzre. Nem tudom, de várom vele való találkozást.


Lothian örököse vagyok. Néha olyan elveszettnek érzem magam a hitetlen atyám és anyám miatt. Gyóntatóm az, akitől tanácsokat kérem.  Ő mondja ha elveszettnek érzem magam, akkor imádkozzak az Égi Édesanyámhoz, mert ő mindig velem van. Ha kérem, Ő megsegít. Ha a földi nem tudja ezt megtenni. Ezt megtartom egy félórát vele töltök a napjaimból és hozzá esedezem, meghallgatásért. Tudom, ha Isten anyja, a jóságos Szűz Mária úgy akarja újra az utamba sodorja a hölgyet, de ha nem  akkor egy másik hozzám méltó hölgy mellett élem le majd napjaimat. Megsegít minden bajban és velem örül minden jóban. Élem az életemet és tudom, hogy mellettem van Szűz Mária és segít, amikor szükségem van rá..

Gyóntatom szerint, Isten szeret engem és az emberek mindig változnak. Szerinte az évek alatt sokat fejlődtem. Merre felé? A Fölséges Urunk irányába és a kedvében járok. Néha olyan összeegyeztethetetlennek tartom az Ő akaratát és az én életem. Egyszerűen akarok élni, mégis kaptam egy hivatás, amibe beleszülettem királynak neveltek szüleim és lovaggá neveltek tanítóim. Ma egyszerű keresztényként, lovagként s hercegként élem életem.
Atyádat és anyádat tiszteld! Hogy tiszteljem őket mikor ők nem Isten akarata szerint cselekszenek. Én látom bennük, azt hogy ez nekik egy nagy teher a kereszténység. Ott vagyok mellettük és csak a látszat szeretet árad belőlük. Próbálom a jót megtalálni, amit tisztelhetek, de eddig nem találtam meg bennük. Keresem minden felebarátomban az Atyát, mert mindenkiben ott rejtőzik még a régi vallásúakban és a hitetlenekben is.
Lovagként élem életem ez a hivatásom. Ezt kaptam a Szentlélektől ebben erősített meg hogy így éljek ebben a tisztaságban.
Egy vagyok testvéreim közül. Lothian népét szeretem, de el keserít minden egyes alkalommal az mit ott láttok.  Bárhogy is közelítek feléjük, Ők a távolság és  az önző magukba fordult népem lesz. Szeretnék változtatni rajta hogy legyenek oly nyitottak a felebarátaik felé mint amilyen nyitott én vagyok feléjük.
Békére vágyom, mert Isten se híve a háborúknak. Tudom ez mind a sátán és az emberekben lakozó gonoszság műve. Harcolni nem szeretek mégis muszáj meg védenem hitemet népemet és társaimat. Gyóntatóm szerint, ha nincs választás tegyem a kardomat az oltárra. Ilyenkor ajánljam fel szentséges Úr Jézusnak, és Szent Mihály arkangyalnak kardomat, aki vezessen engem a kemény órákban mikor fegyveremet használom.  Ölni sosem akartam mégis megtettem, mikor egy csatában megmentettem Agravaine életét. Aztán később is öltem. Néha kisértenek álmaimba a halottak. Annyiszor szegtem meg ezt a parancsot ahányszor hazámat és családomat védtem meg. Bár máshogy is kulturáltan meg lehetne oldani, hogy az  ember életek ne vesszenek oda a háborúkban. Felebarátok vagyunk mégis egymást gyilkoljuk milyen keresztény magatartás ez?.
Lovagként légy bátor! Bátran kiállok és meg védem a nőket az elesetteket és az Egyházat, szolgálom hazámat és Jézus Krisztus, akinek eskümet letettem.
Sokszor kisértettek meg engem sokszor bántam meg bűneimet. Bűnös vagyok a jó tettekkel és cselekedettekkel oly sokan tudnak fel vágni kérkedni nagyra lenni. Krisztus urunk azt mondja ha első akarsz lenni akkor légy az utolsó. Máté evangélista így írja: "Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók."
Pál apostol szavaival élve: "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék."   
Hűséges vagyok lovag társaimhoz testvéreimért és barátaimért feláldoznám magam, ha kell.
Rendszeresen olvasom a szent írást. Tudok latinul, mert ezzel hitemet jobban eltudom mélyíteni értem így a szentmiséket is.
Virtute Vinces! a jelmondatom is lehetne ez is, de nem vagyok méltó rá szerintem még. Erénnyel győzni fogsz! Ezt szeretném elérni. Egy olyan ember szeretnék lenni, akit ismernek, de ha múlt el is feled jól éltem le az életemet.
Dominus vobis cum! /Az úr legyen veled!/ Bár mennyiszer is keresem az Ő társaságát nem mindig van velem. Hiába mondják ezt a papok nem mindig érzem így néha megrendül a hitem és olyankor  jól jön a segítsége gyóntató atyámnak
Csábítottak nők rossz út felé, de sosem sikerült tisztaságomat bemocskolnia a gonosznak így. Engem igazán sosem a külső szépség fogott meg valahol valami a szemben, amiben láttok valamit, amit másban nem a nő.
Próbálkozhatnak sok mindennel engem nem tántoríthatnak el hitemtől és értékrendemtől csak, ha nagy és szövevényes csapdába csalnak és akkor is csak akkor sikerül, ha már Istenem is el hagyott. Isten meg segít mindenkit a legnagyobb bajban. Néha nem hiszem el, de igen ha visszanézek az életem egyes fordulópontjaiba rájövök igaz ez  a mondás.

Isten egy gyermeke vagyok. Az a gyermek, aki bővelkedik pár dologban. Nem tartom magam szépnek. A szépség talán Istenünk műve, de abba is bele mászott a gonoszság. Igen a sátán is ott van, ha szépségről van szó. Nem vagyok hiú. Sosem voltam az.  Férfiasnak férfias vagyok. Szakált szoktam hordani, de a nagy ünnepekre meg tisztelem a Fölséges Urunkat azzal, hogy pengét veszek magamhoz és megtisztítom magam az arcszőrzetemtől. Kezeimben ott a kard így megkeményedtek. Sokat töltöm utazással napjaimat Gringolet hátán. Egyenes hát. Királyi vér és a lovagiasság látszik a külsőmön. Páncél, sodronying vagy legyen hercegi öltözékem alatta mindig ott a nyakamban a kereszt is. Mivel értünk áldozta fel magát Jézus Krisztus, akkor mi bűnös emberek ezt meg tehetjük, hogy viseljük az ő jelét. Különleges vagyok Urunk szemében én egy vagyok gyermeki közül. Minden embert más és másképpen teremtett meg így engem is. Mindegyiket szereti akár milyen gonosz vagy jó teremtés most. Változhat jóról rosszra rosszról jóra természete és kinézete is. Úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Engem is úgy szeret, ahogy vagyok.

Orlando Bloom

Elfogadva!